Új bejegyzés Frissítés

2012.09.13. 10:35 Salem

Amikor beléptem az istállóba, fülsértő hangzavar fogadott. A lovaim nyerítettek és a bokszokat rugdalták, így adva tudtomra, hogy várják a reggelit. -Jól van, jól van, hozom már!-kiáltottam kissé éles hangon, mire hirtelen néma csend lett. A némaságot Satan törte meg, aki dacosan felnyerített, az éles hangban benne volt, neki nem parancsolhatok, ő itt a sztár. A szememet forgattam, de ezután kissé helyreállt a rend. Gyors léptekkel siettem a takarmányosba, és kimértem a fejadagokat. A takarmányzörgésre hirtelen elnémult odakinn mindegyik, és ahogy vetettem egy pillantást a folyósóra, élesen hegyezett füleket és várakozásteljesen csillogó szemeket láttam. Nem álltam meg kuncogás nélkül. Komolyan, mintha amúgy éheztetném őket. A versenyző lovaim versenylótakarmányt is kaptak, a többiek - Hallo, Satan, Favorite- csak zabot. Amikor vödrökkel megpakolva kiléptem a folyósóra, ismét kitört a ribillió. Nocu és Satan gyilkos dühvel vicsorogtak egymásra az elválasztón keresztül, Chesh Eternal felé rúgott, de Storm ezt nem nézte jó szemmel, és viszonozta a szívességet. Még Prom és Tropico is, akik amúgy nyugodtak voltak és elegánsak, toporogtak és höhögtek, szemüket a kajára meresztve. -Ti bélpoklosok.-közöltem velük, és nekiláttam szétosztani a kaját. Gyorsan haladtam, mert tudtam, ha nem így teszek, Nocu bizony kicsapja a hisztit. Amikor végeztem, kikötöttem őket, és kialmoltam, amíg ők a reggelit ropogtatták. Mivel ma esett az eső, úgy döntöttem, nem engedem ki őket a legelőre. Így szórtem eléjük émi alacsony kalóriatartalmú szénát, és hagytam, hadd élvezzék az istálló melegét ezen a csúf őszi napon.

2012.07.28. 19:14 Salem

Vidáman mosolyogva sétáltam le a legelőre, ahol a lovak vártak. A hatalmas területen kissé elveszettnek tűntek, főleg a hatalmas, buja zölden ásító üres legelőrészeket. Hát igen, a lóállomány nagy része még nem érkezett meg, de a lószállítók flyamatosan futottak e, és hozták a patásokat. Elfelhősödő homlokkal jutott eszembe, hogy ma még vár rám a papírmunka. Hiába, a Centrum nem épül fel magától... De a kezdőlökés megvan. Már csak haladni kell a szekérrel. A legelőn csupán két ló volt: Favorite és Storm. Éles füttyszót eresztettem meg,két ujjam a számba véve. A patások felkapták a fejüket a fűből, és örömteli horkantásokkal a kapuhoz vágtattak. Tudták, hamarosan vacsoraidő. Megveregettem Favorite nyakát, és megcirógattam Stormot. A két ló jól kijött egymással, aminek örültem. Míg csak így ketten vannak, nem lenne szerencsés, ha összekapnának. De, mint jóbarátok legeltek nagy egyetértésben eddig. Megnyugodva engedtem le a vállamról a vezetőszárat, amit magammal hoztam. Ugyan hamarosan itt a kajaidő, de egy gyors tereplovaglásra még van idő. A vezetőszárat Storm kötőfékjéhez kapcsoltam, és kibűvészkedtem a arámból úgy, hogy Favorite nem szökött ki mellette. Elégedetten vezettem fel a szürke kancát a csutakolóhoz, és kikötöttem. Hosszú mozdulatokkal leápoltam, majd egy hagyományos nyerget tettem rá. Ma semmi ugratás, csak egy laza terep. Vidáman horkantott, és megfeszítette a nyakát. Mosolyogva cirógattam meg, és eligazítottam egy rakoncátlan sörénytincset. Egy kinntfelejtett vödörről nyeregbe lendültem, és elhelyezkedtem. Imádtam, ahogy Storm ereje magával ragad, ahogy ringó lépésben kilépdel a kapun. A magas hegyek között remek vágtahelyek rejtőztek. Tempós lépésben haladtunk, követve a vékony ösvényt, aki két mező között húzódott. Storm élesen hegyezte a fülét, és a zablát rágta. Jó két kilométer után egyértelműen a tudtomra adta, hogy már unja a tempót, és gyorsabban szeretne menni. Az oldaláboz érintettem a sarkam, mire ingó ügetésbe fogott. A ritmus eleinte gyors,  szétszórt volt, ahogy igyekezett leadni az energiáit, majd ahogy lehhiggadt, a léptei is rendeződtek. Úgy döntöttem, bemegyünk a fűbe: itt alacsonyabb volt, és nem porzik annyira, mint a földút. Storm engedelmesen fordult, bár a lábait kicsit felkapta, mikor megcsiklandozták az első fűszálak. A naplemente vörös fénybe burkolta a szikkadt mezőt, amitől olyan volt, mintha brozba öntötték volna. Storm ritmikus léptei, a lélegzete és a lágy szellő varázslatos hangulatot kölcsönzött a pillanatnak. Egy másodpercig mintha ősz lett volna, szinte éreztem a haldokló fák illatát, majd a varázs elmúlt. Ismét a nyári égbolt alatt ügettünk, ami halvány, fakó kéken burult fölénk. Összeszedtem a szárakat, és vágtába ugrattam Stormot. Az első vágtaugrása hosszúra sikeredett, mintha akadályt akarna ugrani, de utána már tökéletes volt a ritmusa. A patadobogásai visszangját a fülemben doboló vér adta, úgy éreztem, a szívverése az egyetlen, ami létezik. Hihetetlen élmény volt féktelenül száguldani a szürke kanca hátán, egy pillanatra az elmosódó talaj mintha szárnyakat adott volna a lónak. Storm ugyan még mindig vágtázott, de kezdett fáradni. Felvillanyozva fogtam vissza, és igyekeztem visszafojtani a zihálásomat. A hazaút könnyű ügetéssel és lépéssel telt. Otthon lecsutakoltam a kancát, és megkínáltam egy répával. Bevezettem a bokszába, és lementem a legelőre Favorite-ért. Lezaboltam, majd bezártam és hazamentem.

[2-1]