Edzésterv Storm Dance C
4 éves
KWPN
kanca
lovamnak

Hétfő: tereplovaglás
Kedd: könnyű edzés
Szerda: futószárazás
Csütörtök: normál edzés
Péntek: szabadonugrás
Szombat: nehéz edzés
Vasárnap: pihenőnap

Minden reggel:
A reggel nálunk elég korán indul. Már hat órakor az istállóban vagyok, a lovak hangja még álmos, de annál éhesebb. Megetetem őket, majd amíg  emésztenek, kialmolok a bokszokban. Később, mikor már mindenki végzett, kiviszem őket a legelőre, ami az istálló hátsó  szekciójában helyezkedik el, és szélnek eresztem a bandát, mindenkit a maga helyére. Storm természetesen azonnal elüget, ha hagyom, és az éjszakai szalmahempergést porfürdővel koronázza meg. Ezután elégedetten megrázza magát, akár egy vizes kutya, és nekiáll legelni.

Ápolás:
Kikötöm a kancát a kikötőpóznához, és elérhető közelségbe teszem az ápolószereket. Őfelsége persze azonnal kifejezi, hogy ő menni szeretne: kapál, pattog, és fülsértő hangon nyerít. Sajnos azonban az ápolás kötelező dolog, nem lehet kibújni alóla. Igyekszem, amennyire tudok, hogy ne húzza fel magát teljesen. Elsőnek a gumivakaróval esek neki, és fellazítom a koszt a szőrén. Természetesen neki a legnagyobb mocsokban kell aludnia, amitől a szőrén szép sárgás foltok keletkeznek, ezeket aztán sikálhatom ítéletnapig. Ha a kosz kellőképpen fellazult, lehúzom a szőréről a puhakefével. Patát kaparok, és kifésülöm a sörényét és farkát. Végül áttörlöm egy puha flanelkendővel, és a testnyílásait is áttörlöm, ezeket nedves ronggyal, amit utána alaposan kimosok.

Nyergelés:
Storm  még mindig kikötve vár rám. A kötőféket a nyakára csempészem, és úgy hagyom. Elé tartom a zablát, és várom, hogy bevegye. Általában azonnal megtörténik, ha nem, kénytelen vagyok besegíteni a hüvelykujjammal, amit a szájnyílásába dugok, így nyitva ki a száját.
Áthúzom a fülén a tarkószíjat, és becsatolgatom a különálló szíjakat. Eligazgatom az üstökét, de a kötőféket rajta hagyom. Felcsatolom a szárat, hogy ne legyen útban.
Felterítem rá az izzasztót, és elrendezem, hogy ne legyen meggyűrődve. Felemelem rá a nyerget, és óvatosan a hátára engedem. Mivel kissé előretettem a nyerget, az izzasztóval együtt hátrahúzom, hogy kiegyenesítsem a szőrszálakat alatta. Becsatolom a hevedert, leengedem a kengyeleket, elengedem a lovat, és megyünk is.

Tereplovaglás:
Ezek azok, amik felérnek egy újabb pihenőnappal. Könnyű, laza felszerelést teszek Stormra, csak semmi orrszíj és martingál, és kimegyünk a birtok mögött elterülő dombokra. A talaj jó, így ügetésre sarkallom a kancát. Egyet dobbant és engedelmeskedik, a mozgása egyenletes és kényelmes. Lassú tempóban, enyhe emelkedőn haladunk, a szél kissé hátralibbenti a lovam üstökét, amit ingerült mozdulattal lök félre a szeméből.
Amikor egy hatalmas réthez érünk, rövidebb szárakat fogok, és vágtába emelem Stormot. Gördülékenyen vágtázik, egyik mozdulat a következőbe olvad, olyan, mint egy hintaló. Nem akar elsietni, hisz tudja, hogy később még lesz alkalma kifutni magát. Jó irammal, de nem rohanva haladunk jó egy kilométert, majd kikönnyítek, és kiengedem a szárakat. Tudom, hogy megbízhatok benne, hiszen egy rossz mozdulat nélkül húz bele, és immár gyors iramban dobog át a füves pusztán. További egy kilométer hosszán tartjuk a tempót, majd fokozatosan visszafogom a kancámat. Engedelmesen lassít, előbb könnyű vágtára, majd ügetésre vált, végül lépésre. Alaposan leléptetem, így mire hazaérünk, ismét száraz a szőre, igaz, durva a rászáradt verejtéktől.

Könnyű edzés:
Ezek az edzések nem tartalmaznak semmi extrát, alacsony, 120 centis akadályokkal tarkított rövidpálya a terv. Elsősorban a lovam ugró stílusát csiszoljuk, általában sikerrel. Storm persze bezsong, ha valamit, hát az ugratást imádja. Táncol, amíg a négyszögben bemelegítünk, majd beléptetünk a  díjugró pályára. Rövid biccentés a nem létező zsűrinek, és elindulunk a pályán.
Eleinte egy kevés ügetés, majd ráfordítom az első meredekre, és vágtába emelem. Öt vágtaugrással később már az akadály előtt vagyunk, a távolságok direkt neki vannak kimérve. A hátsó lábaira helyezi a súlyt, és elrugaszkodik. Tiszta mozdulattal ugorja át, a rövid lebegési szakaszt puha landolás követi. Felkapja a fejét, majd enged a combomnak, és ívbe hajlítja a nyakát. Rövid vágtában halad a meghívó oxer felé, és könnyedén átugrik felette. Balra fordítom, egy újabb oxer, ami valamivel magasabb. Ezt is lazán maga mögött hagyja, innen csak egyszerű akadályok vannak. Laza, nyugodt hangulatban teljesítjük a visszalévő akadályokat, majd leléptetem a káncát, aki még csak meg sem izzadt, és felviszem, hogy leápoljam.

Futószárazás:
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nálam Storm az egyetlen, aki ezt készségesen viseli. Beleegyezően hagyja, hogy kapicánt tegyek rá, és kivigyem a karámba. Kiküldöm a körre, és jó tíz perc lépés következik. Storm bólogat, mintha tudná, ez kell a jó kondíciójához. Nincs szükség a futószárazó ostorra, de azért ott van. Elég egyszer kimondanom a vezényszót, és Storm, mintha álmából ébredne, azonnal ügetésre vált. Könnyed, nyújtott mozdulatokkal halad, a nyakát ívben meghajlítja, ahogy az egy elegáns hölgytől elvárható. Jó húsz percig halad ebben a jármódban, időnként megnyújtom, hogy aztán rövidítsem a lépéseit. Végül pöccintek az ostorral, kiadom a parancsszót, és Storm vágtába ugrik. Érzékeny az orra, ezért gondosan vigyáz, hogy ne húzzon, amitől megfeszülne a kapicán. Közepes tempóban vágtázik, bár néha hajlamos rossz lábra beugrani. Ilyenkor kénytelen vagyok korrigálni, és újraugratni.
10 perc vágta után lelassítom, és az egészet megcsináljuk másik kézre is.

Normál edzés:
Ez olyan 130-145 centis akadályoknál kezdődik. Mivel Storm elég gyakran ugrik magas akadályokat, fontos, hogy megszokja a különböző távokat és elrugaszkodási pontokat is.
A kezdet a szokásos: beügetünk, üdvözlés, majd elindulunk az első körre. A legelső akadály, a már ismert meghívó oxer, most jóval magasabb, mint a könnyű edzésnél, megvan jó 135 centi. Stormnak meg se kottyan, vihogva repüli át, majd élénk vágtában célozza meg a kombinált akadályt. A három részes ugrató elég rossz távokat kínál, alig egy vágtaugrásnyi hely van az akadályok között. De sebaj, Storm megoldja, és már rohanna is a meredek felé. Összeszedem, és kicsit beleülök a nyeregbe, hogy megfékezzem az alattam pattogó rakétát. Ez neki annyira nem tetszik, de ettől függetlenül engedelmesen előveszi a jobbik eszét.
A meredek, ami következik, még Hicksteadnek is becsületére válna. Storm összeszedi az erejét, és ugrik... Hosszú, ívelt mozdulattal viszi át a meredeket, és biztosan fog talajt a túloldalán.
Itt van egy kis hely a vizesárok előtt, így adok neki szárat, hogy javítsunk az időnkön. Storm  megnyújtja a vágtaugrásait, és a 7 vágtaugrásnyi helyet okosan felhasználva, csak a végén veszi rövidebbre a lépéseit. Egy dobbantással rugaszkodik neki a hosszú akadálynak, és sikerrel átviszi. Visszafogom, és ügetést kérek tőle. Elégedetten fújtat, tudva, hogy jó munkát végzett.

Szabadonugrás:
Igazából ez egyfajta játék Storm számára. Szabadon pattogni az ugrófolyósóban, a saját tempója szerint? Egyenesen imádja.
Amint bemelegítést után behajtom az ugrófolyósóra, vágtába csap, és megcélozza a meredeket, ami útját állja. Könnyed, fölényes mozdulatokkal halad, és lenézően ugorja át az akadályt. Itt nincsenek se nehéz, se ravasz akadályok, így a saját szájíze szerint mehet. Nyers életerőtől duzzadva, sorban hagyja maga mögött az összes akadályt, szépen felkapva a lábait. Amikor véget ért, megy még egy kört, majd lejáratom.

Nehéz edzés:
Ez Stormnak való feladat. A bemelegítés alatt néha megugrik, hiszen a szomszéd pályán már látja az akadályokat.
Átlovagolunk az ugrópályára, és következnek a szokásos formaságok. Storm ezúttal kissé rosszul viseli magát, vágyakozva tekintget a meredekek felé, így amikor elindítom, azonnal vágtába ugrik. Összeszedem, csak azért is megyek vele egy kört a pálya körül, majd ráfordítom a meghívó oxerre. Gyors iramban megy rá, és magasan átviszi, pedig a legfelső rúd 145 centis magasságban van. A zablát rágva indul a következőnek, egy ijesztően magas meredeknek. Nagy lendülettel ugrik át felette, azonban ez így nem lesz jó, így lent újra összeszedem. Sértődötten lassít, de a hisztijét hamar elhalványítják az akadályok. A meredek, aminek most nekiront, legalább 160 centi, de neki nem okoz gondot. Laza mozdulattal pattan át felette, és jön a kedvence: a triple bar.
A hosszú, magas akadály nekem ijesztő, de ő rajong érte. Boldogan indul neki, én pedig szárat engedek, hogy legyen elég lendülete az ugráshoz. Összeszedi az erejét, és elrugaszkodik: hosszan úszik a levegőben, majd bombabiztosan talajt fog, és már vágtázik is tovább. Rohanna el, de résen vagyok, így visszafogom. A vizesárok, a palánk, a számtalan meredek, a kombinált mind elmarad mögöttünk, végül büszkén lovagolunk le a pályáról, abban a biztos tudatban, hogy ma is egy ritka jó edzést produkáltunk.