Edzésterv Just for Spite nevű
Holsteini
Mén
lovamnak
 

Hétfő: Magasugrás
Kedd: Futószáras edzés
Szerda: Földmunka
Csütörtök: Könnyű edzés
Péntek: Nehéz edzés
Szombat: Normál edzés
Vasárnap: Pihenőnap

Minden reggel:
Az istállóban a lovak már hangosan követelik a reggelijüket, köztük Spite az egyik leghangosabb. Üdvözlöm mindegyiket, majd a takarmányosból hozom a zabadagot.  Spite dühösen nyerít, és a boksz oldalába rúg, hogy kifejezze, ő a legéhesebb.
Kénytelen vagyok kettészakadni, és előbb neki, majd fél perc eltolódással az istálló másik bajkeverőjének adni az adagját, mert nagy ribillió van készülőben.  Amint kiosztódnak az adagok, elnémul az istálló, a patások az etetőbe dugják az orrukat, és úgy habzsolnak, mintha valaki elenné előlük a kaját.
Amint megreggeliztek, kötőféket teszek rájuk, és kettesével leviszem őket a legelőre. Spite külön karámba kerül, az elit barátnőjével, Cheshsel. Természetesen azonnal elgaloppozik, bár előtte még a hajamba dugja az orrát, hiszen ilyenkor senki sem látja, hogy ő gyengéd is tud lenni. Mielőtt eleresztem, megpaskolom a nyakát, majd nézem, ahogy szélvészként elsöpör.

Ápolás és nyergelés:
Spite meglehetősen elfogult a lovak kozmetikázásával kapcsolatban, így imádja, ha ápolom. Táncos mozdulatokkal lépdel ki mellettem a csutakolóhoz, és elegánsan kinyújtott nyakkal bókol a lóvakarók előtt.
Először is kikötöm, majd a kezembe veszem a gumivakarót. Körkörös mozdulatokkal kezdem letisztogatni, ahol kell, kicsit rásegítek a fémvakaróval. Ha ezzel megvagyok, puhakefével lehúzom a fellazított koszt, és áttörlöm a testét egy kendővel. Felkérem sorban mind a négy lábát, és kikaparom belőlük az istállókoszt. Átfésülöm a sörényét és farkát is, és megnedvesített kendővel áttörlöm a testnyílásait, amit később alaposan kimosok.
Ha az ápolással végeztem, elteszem a lóápoló cuccokat, és elsietek a felszerelésért. Mikor pár perc múlva visszatérek, Spite még mindig nyugodtan áll, bár undokul sunyít egy arra haladó lovász felé. A lovász nagy ívben kikerüli, korábban alighanem megismerkedett már a patával vagy a fogaival, esetleg mindkettővel.
Nyugodtan a ménhez sétálok, aki azonnal előrecsapja a fülét. Leteszem a nyerget és kantárt a tartóra, és Spite-hoz fordulok. A kötőféket a nyakára csúsztatom, és felteszem rá a kantárt. A megfelelő lyukakba becsatolom a szíjakat, ügyelve, hogy ne legyen túl szoros, és a szárakat a nyakába dobom. A hátára felterítem az izzasztót, elsimítom, és felemelem rá a nyerget. Finoman ráhelyezem, majd bebújtatóm a szíjakat itt is. Lazán meghúzom a hevedert, és eloldozom Spite-ot.  Levezetem a pályára, ahol még egyszer meghúzom a hevedert, és nyeregbe lendülök.

Magasugrás:
Ilyenkor olyan 170-200 cm között ugrunk Spite-tal,  hiszen hatalmas termetének köszönhetően képes ilyen magasat gond nélkül megugrani. Előzetes bemelegítés után beügetünk a pályára, ahol már korábban felállítottam az akadályokat. Természetesen nem rontunk neki azonnal a két méteres akadályoknak, hanem előbb szépen átpattogunk a kisebbek felett, amik 130-nál kezdődnek. Amikor már a 180-at ugorja át, nem húzom az időt, ráfordítom a magas akadályokra.
Tempós, húzós vágtában siet az első akadály, egy 190-es meredek felé. Egy nagy elrugaszkodással a levegőbe emelkedik, és gond nélkül átviszi. Biztosan fog talajt, és már sietünk is a következő, egy újabb 190-es felé.
Az akadály nem kottyan meg neki, így gyorsabban szeretne menni. Lesunyja a fülét, és gyorsít, ám erősen megfogom, és nem engedem, hogy siessen. Durcásan lassít normál tempóba, így összeszedetten jutunk a kombinált felé. A három hatalmas akadály között éppen annyi hely van, ahol  lendületet tud venni, de ez őt nem hatja meg, életerővel telve ront nekik, szinte vicsorogva.
Jó ütemben ugorja át őket, éppen kijönnek a vágtaugrások és az optimális elrugaszkodási pontok. Ívesen balra fordítom, hogy elkezdjük a levezető ugratásokat, hiszen mégsem ugorhat állandóan két métereseket. Nem bánja, a 120 cm-es akadályt is épp olyan örömmel ugorja át, mint a két méterest.  Még néhány könnyű akadály, majd leléptetem, és visszaviszem az istállóba, hogy lemossam róla a verejtéket.

Futószáras edzés:
Ilyenkor kapicánt teszek Spite-ra, és kiküldöm a körre. Dühösen rázza a fejét, és bakolgat, de nincs mese, kint marad! Végül beletörődik, és sértődött képpel ballagni kezd körbe-körbe. Gyanítom, rettenetesen unja a helyzetet, de muszáj, ha jó kondit akar.
Jó húsz percig léptetem, ezalatt vagy 50 ásítást láthatok tőle. Mikor megkegyelmezek, és ügetésre fogom, olyan, mint akit felébresztettek. Eleinte kicsit lassan üget, majd egyre jobban belelendül. Olyan 15 percig marad ebben a jármódban, aztán pattintok egyet az ostorral, és kiadom a „Vágta!” parancsszót.
Simán vált vágtára, a léptei ritmikusak és összeszedettek. Mindig jó lábra ugrik be: úgy látszik, a rossz magaviselettel együtt jár a tehetség. Könnyedén tartja a tempót azalatt a tíz perc alatt, amíg erre kérem, és csak ezután lassítom le.  Fokozatosan lassítom ügetésre majd lépésre, végül behívom, és átteszem másik kézre. Ugyanazt megcsinálom vele erre a kézre is, majd felviszem.

Földmunka:
Sokan nem használják, de Spite-nak szüksége van rá, hogy lekösse magát valamivel. Így kiviszem a körkarámba, leveszek róla minden felszerelést, és egy vezetőszárral a kezemben középre állok.
Azonnal legelni kezdene, de pattintok egyet, mire megugrik, és ügetni kezd. Újabb csattanás, mire egy érdekes nyögéssel vágtába ugrik.
Ez nem az a fajta összeszedett jármód, amit produkálni szokott: bakolgat, ugrál, nem nagyon figyel. A patája alól homok záporozik, ahogy fejvesztve rohangászik.
Hagyom, hadd futkosson és váltson kezet vagy tízszer, de lassítani nem engedem. Amikor már látszik, hogy kifutotta magát, elfordulok tőle, és úgy teszek, mintha ott sem lenne.
Először lassít, majd megáll. Szinte érzem, ahogy bámul, egy percig, kettői, majd lassan elindul felém. A vállamon érzem a lélegzetét, ahogy a nyakamba fúj.
Elindulok előre, nem nézek rá. Spite követ, le nem maradna. Jobbra balra fordulok, de a sarkamban van. Végül megállok, és megsimogatom. Még egy kicsit engedem játszadozni, vakargatom és legyezem a vezetőszárral, majd felviszem.

Könnyű edzés:
Ez igazából csak olyan alapozó edzés, hiszen Spite régen nem ilyen magasságokat ugrik. A 150-170 cm-is akadályok mégis izgalmat keltenek benne, és szinte érzem, hogy legszívesebben helyből ugraná át valamennyit, egyszerre.
Közepes vágtában indítunk, és megcélozzuk a meghívó oxert. Spite könnyedén repül át felette, és már vágtázunk is tovább, a meredek felé.  Hossz, nyújtott ugrással hagyja maga mögött, jó harminc centivel a felső rúd felett. Mivel ennyire nagy kedve van, kicsit megfogom, hogy visszavegyen, és a kőfal felé fordítom. Lazán hagyja maga mögött, szinte kacagva megy tovább, egyenesen a vizesárok felé.
Probléma nélkül hagyja maga mögött, így már megyünk is, az oxert megcélozva.  Miközben átugorja, már a kombináltat fürkészi, oda se figyelve hagyja maga mögött az akadályt. A kombinálttal is hasonló a helyzet:  miközben maga mögött hagyja az A elemet, már a B-t stíröli, és szerintem számolgatja a lépéseket is.
Ezután a triple bar következik, amit elegánsan lepipál, és ezzel véget is ér az edzés.

Nehéz edzés:
Ilyenkor szinte az összes akadály a legmagasabbra van állítva: nem egyik haladja meg a 210 centit.
Spite elegánsan beüget a pályára, majd a legkisebb segítségemre vágtába ugrik. Lassú tempóban tartot, majd amikor megcéloztuk az első akadályt, kicsi kiengedem.
A magas részeg oxer  elé ijesztő, bár már hozzászoktam a látványához. A szürke erőteljesen ugorja át, és keményen talajt fog.  Nem foglalkozik a szélsőségekkel, most is vehemensen ront neki a következő akadálynak, és  egy izmos ugrással hagyja maga mögött.
Vad lendülettel ugrál át mind a kőfalon, mint a triple baron, de nem ijeszti meg a kombinált sem. A meredek, amit épp megtámad, jó két méter, de ez nem zavarja, hiszen akadály, amit csak le kell győzni.
Edzés végén verejtékezve ugyan, de büszkén jövünk le a pályáról.

Normál edzés:
Ezek olyan 180 centi körüli akadályokat foglalnak magukba.  Tempósan beügetünk a pályára, biccentés a nemlétező zsűrinek, és már vágtába is emelem a mént. Ráhajtom az első akadályra, egy X-re, amit gond nélkül ugor át, majd a sövényfal felé hajtom. Egy leheletfinom pöccintés, és már ugrik is, hosszan úszik az akadály felett, majd talajt fog.
Töretlen vágtában halad tovább, és már meg is érkezik a kőfalhoz. Megtorpanás nélkül rugaszkodik el, és maga mögött is hagyja, bár igencsak magas. A következő a meredek: nem éppen a legmagasabb, de nem is alacsony. Meglepő könnyedséggel veti át magát rajta, és máris a következő áldozat után néz, ami egy triple bar. Erőteljesen rugaszkodik el, és átugorja majd nekitámad a kombináltnak. A három elemű akadályt is maga mögött hagyja, és ismét jön egy meredek.  Ezt is szépen repüli át, majd az X, és lejövünk a pályáról.